AKUPUNKTÚRA

AKUPUNKTÚRA

A hagyományos kínai orvoslás részét képező akupunktúra célja a testi-lelki egészség és a belső egyensúly helyreállítása az életerő, a csi szabályozásával. Ez az energia a kínaiak szerint a meridiánoknak nevezett vonalak mentén áramlik a testben.

Az akupunktúrával gyógyító terapeuták az életerő áramlására a meridiánok bizonyos pontjaiba finoman beszúrt vékony tűkkel hatnak. Minden pontnak egy bizonyos szerv vagy funkció felel meg.

Az akupunktúrával a legkülönfélébb betegségek és állapotok kezelhetők, pl. szorongás és depresszió, izom- és vázrendszeri problémák, magas vérnyomás és keringési zavarok, menstruációs és klimaxszal összefüggő tünetek, fejfájás, szénanátha és hátfájás.

A természetgyógyásznál

Az első látogatás alkalmával az akupunktúrával gyógyító terapeuta részletes kórelőzményt készít, és a beteg életmódjával kapcsolatosan kérdéseket tesz fel. Megvizsgálja a nyelvet, a bőr feszességét és a 12 meridiánpulzust mindkét csuklón. A betegek többségének ezután még többször el kell mennie; a látogatások száma az adott problémától függ.

A kezelés leggyakoribb módja a tűk bőrbe helyezése. Ez rendszerint nem jár fájdalommal, bár enyhe bizsergést olykor lehet érezni. A tűk pár perctől félóráig terjedő időtartamra a bőrbe szúrva maradnak. Az akupunktúrát más kezelés is kiegészítheti, pl. akupresszúra és moxibusztió. Az utóbbi kombinált fito- és hőterápiát jelent, amellyel moxát (szárított feketeüröm- vagy fehérürömgyökeret) égetnek el az akupunktúrás pontok felett.

AKUPRESSZÚRA

Akupresszúra: akupunktúrás pontok puszta kézzel való nyomása. Ide tartozik még ugyanezen pontok elektromos- vagy lézeres készülék segítségével való stimulálása is.

ALEXANDER-TECHNIKA

E módszer célja a testtartás, valamint a járás és más mozgásformák javítása, az ezekhez szükséges erőfeszítés csökkentése, továbbá az izomtónus, az általános közérzet és az egészségi állapot javítása érdekében. A technikát Frederick Matthias Alexander ausztrál színész (1869-1955) fejlesztette ki. Az Alexander-órák megkezdése előtt az oktató szemrevételezi, hogyan áll, ül és jár a beteg. Ezután finoman megmutatja és kipróbáltatja, milyen volna a leginkább megfelelő testtartás és mozgásforma.

Elmondja, milyen módszerekkel lehet ezeket elérni, és ez hogyan csökkentheti a feszültséget. Sokan már az első óra után érzik az Alexander-technika áldásos hatásait, de tartós eredmény eléréséhez az emberek többségének általában kb. 25 tanórára van szüksége. A terapeuták szerint a módszer nagyon sokféle betegséget, illetve állapotot hatékonyan enyhít. Ezek közé tartoznak az emésztési problémák, szívpanaszok, keringési zavarok, légzési nehézség, nőgyógyászati problémák, hátfájás.

AUTOGÉN TRÉNING

Ez a rendszer a relaxálás és stressz leküzdésének nagyon hatékony módját kínálja. Segít megelőzni számos, a stresszel összefüggő betegség kialakulását. A különféle szenvedélybetegségek kezelésében is jó eredményeket érnek el vele. A képzett terapeuta olyan gyakorlatokat végeztet páciensével, amelyek a relaxációt elősegítő különféle pszichológiai állapotokat idéznek elő. Ilyen állapot például a melegségérzés, az általános ernyedtség vagy tompultság, a szívverésre való koncentrálás, a homlok kihűlése.

ÁJURVÉDIKUS GYÓGYÁSZAT

Hagyományos indiai gyógyítási forma. Alapelve, hogy az egészség az öt testrendszert irányító öt alapelem (dósa) közötti egyensúly függvénye, íme az öt alapelem (és a hozzájuk tartozó testrendszer): éter (a testen belüli hálózatok és csatornák), föld (szilárd részek, pl. csontok), víz (lágy szövetek és nedvek), tűz (emésztőrendszer), levegő (idegrendszer és érzékszervek). Az ezeket összekötő energia (prána) ugyancsak nagyon fontos.

A természetgyógyásznál:

A terapeuta igyekszik minél több, az egészségi állapotot befolyásoló tényezőt figyelembe venni, az életmódtól a kórelőzményen át a horoszkópig. Miután a terapeuta megmérte a beteg pulzusát és egészségével kapcsolatban kikérdezte, különféle kezeléseket írhat elő, pl. méregtelenítést (gőzzel, fürdővel, illóolajokkal), masszázst vagy természetes orvosságokat. Tanácsot adhat az étrendre vonatkozóan, és jógázást vagy más megfelelő gyakorlatokat is javasolhat. Az ájurvédikus természetgyógyász a terápiát olyan egységes gyógyítási rendszerként fogja fel, amely bármilyen egészségügyi problémára megoldást kínál. Általában több kontrollvizsgálatra is szükség van.

ANTROPOZOFIKUS ORVOSLÁS

A gyógyításnak ez az ága azon az elven alapul, hogy minden emberben négy egymásra épülő rendszer van, amelyeknek egyensúlyban kell lenniük: a fizikai test /szervek6, az éteri test (ez irányítja a növekedést), az asztráltest (érzékelést és az érzelmi életet) és az ego (a tudatos ?én"). Az antropozofikus orvosok különféle alternatív módszereket, például természetes alapú és homeopátiás orvosságokat, masszázst, kreatív terápiát ötvöznek. A módszer hívei ezzel a megközelítéssel magyarázzák, hogy szerintük az antropozofikus orvoslás gyakorlatilag mindenféle egészségügyi problémával képes megbirkózni.

AROMATERÁPIA

AROMATERÁPIA

Minden növény gyökerében, szárában, levelében, magjában és virágaiban rá jellemző összetételű illóolaj található. Az aromaterápia az illóolajoknak nevezett vegyületeket a test és a lélek egyensúlyának, harmóniájának elősegítésére használja. Talán a hormonok és az egyéb kémiai hírvivő anyagok termelését befolyásolják, és így fejthetnek ki hatást a testben és az agyban.

Az illóolajok használata legalább Kr. e. 4500-ra nyúlik vissza, amikor az egyiptomiak már illatszereket és orvosságokat készítettek belőlük. Az ókori Egyiptomban az illatszereknek vallási jelentőségük volt: illatanyagokat szántak számos istenségüknek, mindegyiknek másfélét. Papjaik a holttestek bebalzsamozásához is használtak illóolajokat, amelyek nyomai még 3000 éves múmiákban is kimutathatók.

Ezeket az ősi ismereteket azután a görög, római és arab orvosok örökítették tovább, akiknek munkássága évszázadokon át meghatározó jelentőségű volt. Az illóolajokat még a XVIII. században is széles körben használták gyógyszerek készítéséhez. A XIX. század végén sok ilyen növénykivonatot már mesterségesen is elő tudtak állítani. Mivel ez az eljárás olcsóbb és egyszerűbb volt, mint növényekből nyerni az alapanyagokat, a természetes eredetű orvosságok használata hanyatlásnak indult. A modern aromaterápia René-Maurice Gattefossé francia vegyész munkásságával vette kezdetét, aki az 1920-as években fedezte fel a levendulaolaj gyógyító hatását. Ennek hatására kutatni kezdte az illóolajok antiszeptikus tulajdonságait, és 1937-ben kiadta az első modern aromaterápiás szakkönyvet.