Rozmaring

Latinnév: Rosmarinus officinalis L.
Családnév: Ajakosvirágúak családja (Labiatae, Lamiaceae)

Rosmarinus officinalis L.

A Földközi-tenger mellékének növénye. Félcserje, alsóbb szárrészei elfásodnak. Levelei átellenesek, ülők, keskenyek, fonákuk fehéres, száraz időben élük hátragöngyölt. A virágok halványkék, esetleg lilás színűek, ritkábban fehérek. Illatos dísznövényként termesztik, dugványozással szaporítják. Nagyban is termeszthető a levendulához hasonló módon, de csak egyéves növényként, mert fagyérzékeny, a szabadban nem telel át. A Dunántúl déli részén évelőként is termeszthető.

A levél (Rosmarini folium) illóolajat tartalmaz (Aetheroleum Rosmarini, 1-2,5%), melyben borneol (kb. 15%), bornilacetát, eukaliptol (20-30%) és kámfor (15-25%) található.

A levelekben felfedezett rozmaringsav két kávésavmolekula észtere, gyakori jellemző vegyület az ajakosvirágúak családjában. Mivel gátolja a lipoxigenáz aktivitását és ezen keresztül a leukotrienképződést, gyulladást csökkentő (antiphlogistikum).

Külsőleg reumás fájdalmak enyhítésére, idegzsábákban (neuralgia), isiászban (ischias) használják bedörzsölőszerként. 50 g szárított levelet 250 g 70°-os szesszel leöntve 10 napig állni hagynak, szűrik, a térfogatot kiegészítik 250 g-ra. Illóolajából 3 g-ot oldanak 1 liter 70°-os szeszben.

Gyógyfürdőnek 50 g-ot 1 liter vízzel leforráznak, kb. fél óra múlva vásznon szűrik és hozzáteszik a fürdővízhez. Az alsó végtagok keringési zavaraiban, alacsony vérnyomás (hypotensio) esetében javallják.

Belsőleg óvatosan használandó, ellenjavallt terheseknél. Szerepel szélhajtó készítményekben (carminativa), emésztési zavarokban (dyspepsia) előírt szerek összetételében.

Fűszerként is használják a leveleket, melyek rozmaringsav-tartalmuk miatt és a karnozol, rozmanol nevű keserű diterpéneknek köszönhetően húsfélék, zsiradékok jobb eltarthatóságát is biztosítja.