Erdei fenyő

Latinnév: Pinus sylvestris L. és Pinus mugo Turra
Családnév: Fenyőfélék családja (Abietaceae)

Pinus sylvestris L. és Pinus mugo Turra

Az erdei fenyő koronája ritka, héjkérge szürke, mélyen repedezett, a törzs felső harmadában téglapiros. A rügyek tojásdadok, 6-12 mm hosszúak és felületük nem gyantás. Tavasszal a vegetatív rügyek megnyúlnak, a fiatal levelek által borított zsenge szárcsúcsokat alkotva. A kifejlődött levelek kettesével helyezkednek el, tűszerűek (kéttűs fenyő), félhenger alakúak, merevek, hegyesek, sötétzöldek, hosszuk 4-7 mm. A tobozok tojásdadok, 2,5-7 cm hosszúak, a fás pikkelyek csúcsa rombusz alakban megvastagodott.

A többi kéttűs fenyő közül a fekete vagy osztrák fenyő (Pinus nigra Arn.) kérge a törzs felső harmadában is szürkésfekete, a tűk 7 cm-nél hosszabbak, ugyanakkor vastagabbak is, mint az erdei fenyőnél.

A törpefenyő (Pinus mugo Turra) tövétől kezdve több szárra elágazó, szabálytalan bokor, rügyei gyantás felületűek, tűi sűrűbben helyezkednek el a szárakon, mint az erdei fenyőnél és az ágak csúcsa felé görbültek.

Az erdei fenyő eurázsiai faj, vadon sovány, savas, köves helyeken terem, sziklákon, homokon, a domb- és hegyvidéken. Tőzeglápokon helyettesítheti a lucfenyőt. Erdészeti ültetvényeit gyakran a fekete fenyővel együtt (egymás mellett, ritkábban vegyesen) létesítik. A törpefenyő európai faj, mely pl. a Kárpátokban és az Alpokban nagyobb kiterjedésű, összefüggő, jellemző bozótokat képez vagy kisebb csoportokban jelenik meg; a magas fekvésű tájak jellemző növénye, főképpen a lucfenyőerdő határa felett. Jelentős szerepe van a hirtelen hóolvadás, bőséges vagy tartósabb esőzések során a csapadék folyamatos, lassú lefolyásának biztosításában, ezért tájvédelmi, vízgazdálkodási szempontból a meglevő állományok védelme rendkívül fontos. Ültetvények létesítése alig lehetséges.

Az erdei fenyő kérgébe vájt hosszanti bemetszésekből kicsurog a fenyőbalzsam (Terebinthina), melyet két részre különítenek: 1. illóolajra (15-30%), ezt lúggal kezelik és újból lepárolják (Aetheroleum Terebinthinae rectificatum) és 2. száraz maradékra (70-85%), melyet fenyőgyantának (hegedűgyantának) neveznek (Colophonium). Az illóolaj (terpentinolaj) különböző gyűrűs terpéneket tartalmaz, főleg alfa-pinént (kb. 70%). A fenyőgyantát üvegszerű, áttetsző, törékeny, sárga vagy enyhén barnássárga darabok formájában nyerik és főleg diterpéneket (pl. dextro- és levopimársavat), valamint lignánokat (pl. pinorezinolt) tartalmaz.

A törpefenyő leveleiből, leveles ágaiból lepárlással illóolajat állítanak elő (Aetheroleum Pint pumilionis, Aetheroleum Pint montanae), mely szintén terpén-szénhidrogéneket tartalmaz (kb. 70%-ot), de értékét fokozó terpénalkoholokat (pl. borneolt) és ezek észtereit is (pl. bornilacetátot). Mivel előállítása veszélyezteti az állományokat, célszerű az erdei fenyő tűleveleinek illóolajával helyettesíteni (Aetheroleum Pini sylvestris, Aetheroleum Pini folium).

A terpentinolaj fontos nyersanyag több iparágban. Ismételt, hosszabb ideig tartó belégzése vesekárosodást okozhat; a bőrön keresztül felszívódva a vérnyomás emelkedését, a légzés gyorsulását, a reflextevékenység fokozódását válthatja ki. Különösen a gyerekek számára lehet veszélyes.

Gyógyszerészeti felhasználása: reumás betegek által használt egyes bedörzsölőszerek összetételében szerepel (általában 1%-os hígításban), más illóolajokkal elegyítve vagy azokhoz hasonlóan, szintén külsőlegesen, hörghurutban (bronchitis). Felhasználása ne tartson folyamatosan túl hosszú ideig. Helyileg alkalmazva vérbőséget idéz elő. Különösen kifejezett az illóolaj 3-ka-rén nevű szénhidrogénje és a tárolás során képződő oxidációs termékek (főleg peroxidok) gyulladást okozó, fokozott érzékenységet létrehozó tulajdonsága.

A fenyőgyantát gyógytapaszok (emplastrum), ragtapaszok és kötszer rögzítésére szolgáló ragasztó előállítására használják, nálunk gyakran helyettesítik a lucfenyő (Picea abies) gyantájával, mely azonban sötétebb színű és gyengébb minőségű.

A törpefenyő illóolaját légcső- és hörghurutban rendelik köptető és légúti fertőtlenítőszerként; 10-20 cseppet fövő vízre tesznek, és az illóolajos vízgőzt mélyen belélegzik (inhalatio). Szokták gyógyszerfelhőként (aerosol) is alkalmazni. Társítják rendszerint szeszes oldatban, más illóolajokkal is.

A késői tavaszi időszakban gyűjtött, 5 cm-nél rövidebb fenyőrügyek (Pini turio) kb. 0,5% illóolajat tartalmaznak, más drogokkal együtt köptető hatású teakeverékek összetételében szerepelnek, sziruppal főzve is használják légcső- és hörghurutban.

Az erdei fenyő fiatal ágai gyógyfürdők készítésére használhatók, reumás bántalmakban. A tűkből helyiségek illatosítására alkalmas készítményeket nyernek, kivonatuk vagy illóolajuk kozmetikai szerek illatosítására használható.

Az erdei fenyő fájának száraz lepárlásával (pirolízise) nyerik a bőrgyógyászatban rendelt fenyőkátrányt (Pix Liquida), mely főleg fenolszármazékokat tartalmaz; ekcémák, pikkelysömör (psoriasis), a faggyúmirigyek fokozott működésének következtében jelentkező "bőrzsírosodás" (seborrhoea) kezelésére 5-20%-os szeszes oldatban vagy kenőcsökhöz, gyógyszappanok-hoz adagolva használják.