Csipkebogyó

A csipkebogyó egyike C-vitaminban leggazdagabb és leghozzáférhetőbb drogjainknak.

Tüskés szárú cserje. A levelek páratlanul szárnyasán 5-7 levélkéből összetettek, két pálhájuk a levél gerincéhez forrt. A virágoknak jól fejlett, serlegszerű vacokjuk van, ezen 5 csészelevél, 5 rózsaszínű sziromlevél, nagyszámú porzó képződik, a vacokban találhatók a magházak. Májusban, júniusban virágzik. Az áltermés (csipkebogyó) kialakulásában a vacok is részt vesz, éretten piros színű és benne nagyobb számú aszmag képződik (ezek a tulajdonképpeni termések), utóbbiak szögletesek, sárgák és merev szőrképletek veszik körül.

A Rosa canina a legelterjedtebb rózsafajok egyike, gyakori erdőkben, főleg azok szélén, irtásokban, legelőkön, kaszálókon, szántóterületek szélén, bokros helyeken. Nagyszámú rózsafaj fordul elő vadon, a fajon belül sok a változat, forma. Termesztve is több rózsafaj ismeretes, számos kultúrváltozattal (fajtával).

A csipkebogyó vagy hecsedli (hecserli) legértékesebb hatóanyaga az aszkorbinsav (C-vitamin). Az eredeti C-vitamin-tartalom minél teljesebb megőrzése végett gyorsan kell szárítani. Az ép terméseket semmilyen hőfokon nem lehet nagyobb C-vitamin veszteség nélkül megszárítani, mert a felületüket vastag, összefüggő kutikulával védett bőrszövet borítja, ezen keresztül a nedvesség nehezen távozik el, a termés csúcsán levő nyílás szűk, itt is lassú a víztartalom elpárol-gása. Ezért közepes hőmérsékleten a száradás olyan lassú, hogy közben a C-vitamin nagy része elbomlik, ha viszont magasabb hőmérsékleten szárítjuk, a lebontás gyorsított, a bogyók könnyen megfeketednek. A C-vitamin rohamos bomlása akkor kezdődik meg, amikor a sejtek elpusztulnak (35-40 °C-on) és tovább tart mindaddig, míg a húsos rész elegendő nedvességet tartalmaz ahhoz, hogy a vegyi folyamatok végbemehessenek. Az egyedüli eljárás, mely az eredeti C-vitamin-mennyiség megőrzését lehetővé teszi, a kettéhasított vagy aprított bogyók gyors szárítása 80-90 °C-on, erős légáramban.

A legértékesebb gyógyáru az, amelyből eltávolították az aszmagterméseket (a "magvakat", melyeket esetleg külön is értékesíthetnek), a húsos részt finomra aprítják és gyorsan szárítják ("Fein-schnitt"). A jól szárított drog valamivel sötétebb piros színű, mint frissen, de nem barna vagy feketés. Fagyasztással, mélyhűtéssel tárolt bogyók esetében a nyersanyagot nem szabad fagypont feletti hőmérsékleten tartani, hanem azonnal fel kell dolgozni.

A feldolgozás (kettéhasítás, magvak eltávolítása, aprítás) során kerülni kell a fémtárgyak használatát, mert a nehézfémek (különösen a vas és a réz) katalizálják az aszkorbinsav lebontását. Ez érvényes a gyógyszerek előállítására is, ezért a tea készítésénél zománcozott vagy üvegből készült edényeket használjunk, a kanál legyen fából vagy műanyagból, szűrésre vászon használata a legcélszerűbb, így elkülöníthetők a szőrképletek is. A szőrök viszketést okozhatnak.

A C-vitamin-tartalom a Rosa canina jól szárított álterméseiben 0,3-1,5%, a Rosa vosagiaca esetében 1-5%, az utóbbi faj 1-5 bogyója fedezi a napi szükségletet. A bérci rózsa (Rosa pendulina L.) terméseiben a C-vitamin-tartalom elérheti a 10%-ot is, de csak magasabb helyeken terem, rendszerint kevés és hamar lágyuló bogyókat hoz, gyűjtése nem gazdaságos.

C-vitamin mellett a csipkebogyó vízben oldódó bioflavonoidokat is tartalmaz (P-vitaminnak is nevezik), melyek kiegészítik az aszkorbinsav hatását, kedvezően hatnak a hajszálerekre (capillarisokra), bizonyos mértékig gátolják a C-vitamin gyors lebontását. A zsírban oldódó, sárga, narancssárga, piros karotinoidok (rubixantin, likopin, béta-karotin) egy része (ez utóbbi) a szervezetben A-vitaminná alakul (A-provitaminok). Mivel vízzel nem vonódnak ki, indokolt a csipkebogyó-íz fogyasztása is.

Az emberi szervezet napi C-vitamin-szükséglete (50-100 mg) fokozódik megerőltető tevékenység, terhesség, szoptatás során, lázas állapotokban.

A csipkebogyó tea készítése: 1-2 kávéskanálnyi drogot egy csésze fövő vízbe teszünk, 3-5 percig kis tűzön főzzük, 20-30 perc múlva szűrjük. Az említett vitaminokon kívül jelentős mennyiségű magnéziumsót tartalmaz, a szervezet napi magnézium szükségletének fedezésére is jól felhasználható, hiányának pótlására könnyen hozzáférhető forrást jelent.

A csipkebogyóból jelentős C-vitamin- és magnéziumtartalmú szörp vagy gyógybor is előállítható.

A termesztett rózsafajok szirmai illóolajat tartalmaznak, 3000-5000 kg friss sziromból vízgőzdesztillálással kb. 1 kg rózsaolajat nyernek (Aetheroleum Rosae), összetételére a nyílt szénláncú alkoholok és aldehidek jelenléte jellemző; a ?rózsavíz" főleg fenil-etil-alkoholt tartalmaz. Az illóolajat, részben az aromás vizet is az illatszer- és kozmetikai iparban értékesítik; bizonyos mértékig helyettesíthető a rózsamuskátli (Pelargonium radula) illóolajával.

Forrás: gyogynovenyek.com